Bajnokok Ligája, döntő:
AC Milan - Liverpool FC 3-3 (3-0, 3-3, 3-3), tizenegyesekkel: 2-3
Isztambul, 68 ezer néző
vezette: Mejuto González (spanyol)
Milan: Dida - Cafú, Stam, Nesta, Maldini - Gattuso (Ruí Costa, 112.),  Pirlo, Seedorf (Serginho, 85.) - Kaká - Crespo (Tomasson, 85.), Sevcsenko.
Liverpool: Dudek - Finnan (Hamann, 46.), Carragher, Hyypiä, Traoré - Luis Garcia, Xabi Alonso, Gerrard, Riise - Kewell (Smícer, 23.) - Baros (Cissé, 85.)
gól: Maldini (1.), Crespo (39., 44.), illetve Gerrard (54.), Smicer (56.), Xabi Alonso (60.)
sárga lap: Carragher (77.), Baros (82.)

Sérülések ezúttal egyik szakvezető dolgát sem nehezítették, mindössze a milánói Ambrosini hiányzott azok közül, akiknek egyáltalán esélyük volt a pályára lépésre. Az összeállítások terén Ancelotti az égvilágon semmi meglepővel nem rukkolt ki - miért is tette volna? Benítez az előzetes találgatások két fő kérdését Kewell és Baros beállításával válaszolta meg, így Hamann és a saját bevallása szerint még mindig csak mintegy nyolcvanszázalékos állapotban lévő Cissé a kispadon kezdett.

Első félidő

A pesszimista futballbarátok leginkább attól tartottak, hogy a két csapat alapvetően védekező felfogását tovább erősíti majd az óriási tét, és amolyan biztonsági mezőnyjátékkal telik a találkozó. Ez az aggodalom aztán szinte azonnal semmivé foszlott, miként az angolok alaptaktikája is: az első percben Pirlo jobb oldali szabadrúgásból a büntetőponthoz ívelt, ott a hetedik BL-döntőjét játszó Maldini félfordulatból, jobbal a földre lőtte a labdát, amelyet Dudek már csak megpaskolni tudott, kivédeni nem - máris 1-0-ra vezetett a Milan.

A Liverpool azonnal válaszolni akart, Riise húszméteres kapáslövése a védőkről pattant ki, majd pár pillanattal később egy jobb oldali beadás után Hyypiä erőteljes fejesét hárította Dida.

A 14. percben újra  felugorhattak a Milan-szurkolók, egy jobb oldali szögletet követően Crespo fejjel vette célba a rövid sarkot, a labdát a gólvonalról bólintotta ki Luis García. Rafa Benítez nem sokáig bosszankodhatott a jelenet miatt, néhány perc múlva már arról kellett döntenie, hogy kit hozzon be a megsérült Kewell helyére - választása végül arra a Smícerre esett, akivel nemrégiben közölte: a következő szezonban nem számít a szolgálataira.

A 29. percben percben Kaká a leshatáron ugratta ki Sevcsenkót, aki hiába fejezte be precízen az akciót, a partjelző beintett. Két perc múlva ismét Sevcsenko volt az egyik főszereplő, a másik meg Traoré, aki a kellő határozottsággal, de talán még a szabályok keretein belül maradva földre vitte az elé került ukránt a tizenhatoson belül.   

A Liverpool hátsó alakzata - elsősorban Kaká szabadon hagyásának betudhatóan - nem állt mindig a helyzet magaslatán, abban viszont nem volt hiba, ahogy az olaszok védekeztek: tanácstalan liverpooliak állták körül a tizenhatos elé húzott falat, ha egyáltalán eljutottak odáig. Baros és Stam nagy múltra visszatekintő párharcait ezúttal rendre a holland óriás nyerte, Gerrard és a becserélt Smícer észrevétlen maradt, egyedül Riisében pislákolt valami kis veszély, ám mint az a helyzetek felsorolásából is kiderül, lehetőségei nem az egyenlíteni igyekvő 'Poolnak, hanem inkább a fehérben játszó piros-feketéknek voltak. 

A Milan fölénye a 39. percben termett újabb gólt: egy gyors ellentámadás végén Kaká helyzetbe hozta a jobbösszekötő helyén Sevcsenkót, aki keresztbe passzolt a még jobb helyzetben érkező Crespóhoz, neki pedig hét méterről nem okozott gondot bevenni a kaput (2-0).  

A 44. percben - ekkor legalábbis úgy tűnt - összeomlott a Liverpool, Crespo meg a mennybe ment: Kaká zseniálisan tálalt a három védő között kiugró argentinhoz, aki nem kevésbé látványos bokamozdulattal, 15 méterről elperdítette a labdát a kapujából kirontó Dudek mellett (3-0).

Második félidő

Aki a szünetben úgy döntött, hogy a második félidőt az  izgalmak várható hiánya miatt inkább már nem tekinti meg, az rossz döntést hozott. Pedig nem úgy festett a fordulás utáni első percekben, mintha a Liverpoolnak sikerült volna a szünetben kihevernie az első félidőt. Dudek például rögtön az újrakezdés után kritikus helyzetben kiejtett egy labdát a kezéből, mentségére legyen mondva, hogy az 53. percben nagy bravúrral tolt szögletre egy erőteljes Sevcsenko-szabadrúgást.

A másik oldalon Xabi Alonso mérges lövése lehetett a jel, ezután következett a Liverpool történetének feltehetően legjobb negyedórája. Először az 54. percben Riise beadása találta üresen a büntetőponton Gerrardot, aki hajszálpontosan  a bal felső sarokba fejelt, és szépített (3-1). Két perc múlva a szünetben beállt Hamann készítette le a labdát Smícernek, aki 22 méterről, jobbal a jobb alsó sarokba tüzelt - Dida már csak beleérni tudott a lövésbe (3-2). Újabb öt perc és Baros finom sarkazása után ismét Gerrard került ajtó-ablak helyzetbe, ám Gattuso már csak fellökni tudta a Vörösök csékáját, a bíró pedig befújta a tizenegyest. Amelyet Xabi Alonso vállalt el, Dida elsőre kifogta a jobb sarokra tartó lövést, a kipattanót azonban Alonso - immáron ballal - a léc alá vágta. Hihetetlen, de negyedóra alatt ledolgozta háromgólos hátrányát a Liverpool a világ talán legjobban védekező csapata ellen!

Kezdődhetett minden elölről, de az óvatos hozzáállást már egyik csapat sem tudta a magáévá tenni. A 63. percben Riise nagy löketét bokszolta a levegőbe Dida, majd a másik kapunál  Traorénak kellett a gólvonalról mentenie Sevcsenko tízméteres lövése után. A 80. percben újra létszámfölénybe került a Milan az angol kapu előtt, Sevcsenko kifogástalan előkészítése után Crespo azonban elszalasztotta a pillanatot, amikor teljesen tisztán találhatta volna Kakát, így odalett a ziccer.

Öt perccel a rendes játékidő vége előtt össznépi cserélés kezdődött, s látszólag már a csapatok is a hosszabbítására készülődtek, ám Kaká akár feleslegessé is tehette volna mindezt, amennyiben egy jobb oldali szöglet után pontosabban stukkol bele Stam fejesébe. A kilencven perc alatt esett hat góllal - ez volt a legtöbb az eddigi BL-történelemben - azonban beérték a csapatok, s jöhetett a ráadás.

Hosszabbítás, tizenegyesek

Érthetően nem estek egymásnak a felek a harmadik félidőben, a labdát főleg a Milan birtokolta, helyzete is akadt, de Tomasson lemaradt Serginho tért ölelő íveléséről. Az utolsó játékrészben előbb a bicebóca Carragher hősies mentéseinek lehettünk szemtanúi, majd a végjátékra behozott Ruí Costa próbált szögletből gólt rúgni. A szezon végére több szakember szerint is elfáradt rossonerik sokkal jobban bírták erővel a hajrát, mint a helyenként lépni alig tudó liverpooliak,  Dudek kapus viszont óriásit alakított, amikor három perccel a vége előtt előbb kifogta Sevcsenko fejesét, majd az 1(!) méterről leadott ismétlés is megakadt benne valahogy, habár ebben a csatárnak kétségkívül nagyobb "érdemei" voltak.

Újabb gól már nem esett, következett mindkét edző - és talán valamenyi játékos -rémálma, a bünetőpárbaj.

Nem is kellett sokat várni az újabb drámai fordulatra, Serginho Roby Baggio módjára rögtön a szurkolók közé lőtte a labdát,  Hamann viszont betalált a kapu jobb oldalába, először került előnybe a Liverpool. Jött Pirlo, ám addig toporgott, amíg teljesen elbizonytalanodott, és a jobbra vetődő Dudek kivédte a gyatra rúgást. Cissé balra lőtte, Tomasson jobbra, a kapus mindkét esetben a másik oldalra ment. Riise jól megnézte a jobb sarkot, talán túlságosan is jól, Dida védett, és visszahozta a milánóiak reményét. Kaká felvarrta a bőrt a léc alá,  Smícer azonban úgyszintén a háló bal oldalába helyezett, így maradt a 'Pool-előny. Sevcsenko - akinek a büntetőjével 2003-ban elhódította a trófeát a Milan - már nem hibázhatott volna, mégis hibázott, középre lőtt labdáját megfogta Dudek, így a Liverpool 3-2-re megnyerte a büntetőpárbajt, és ezzel a 2004-2005-ös Bajnokok Ligáját is.